A táj irányainak, a terep adottságainak megfelelően pozicionált, ollószerűen nyíló épületszárnyak mozgás által a tömeg megjelenésének folyamatos finom változását adják, mint egymás mögött úszó hegyormok oldják a tömeg tömbszerű megjelenését. A kiszabályozott telken viszonylag feszítetten elhelyezhető épületnagyság, ill. a funkció kötöttségeinek megfelelő tömbszerűség ellenére az oldottan terepre rendezett épületszárnyak adta tagolt tömeg kezeli a táj épített környezetének léptékéhez való igazodást. Ezen tovább finomít, hogy az épület nagyobb összefüggő, földszinten elhelyezkedő közösségi terei „domboldallal takart”, zöldtetővel fedett terek így a táji megjelenésben csak a lakószárnyak kapnak szerepet. A lakóegységek keskeny traktusú épületszárnyakba foglalva ugyanakkor nagyságrendileg léptéket tudnak tartani a táj hagyományos építészetével.