Az iskola építészeti programjának kialakításánál Otto Seydel sajátos módszertani alapelveinek téri leképezését tűztük ki célul. A „cluster” mint alapegység egy társadalmi modellként is felfogható, „alulrólépítkező” struktúrát tett lehetővé, ahol az individuális téri identitások a kollektív egész organizmusában szervesülnek összképpé. Elvetettük a hagyományos doboztantermeket befoglaló középfolyosós iskolát és a speciális tantermi igényeknek megfelelő decentralizált térstruktúrát alakítottunk ki. (Klassenraum plus, Cluster, offene Lernlandschaft). Clusterkoncepció: a cluster, mint alapmodul 4 tantermet és a csoportszobákat egy közös térre fűzi fel. (gemeinsamme Mitte). Az egység, mint „kisiskola” az oktatás minden hétköznapi szükségletét kielégíti, aminek központi tere a felülvilágított intim „gemeinsamme Mitte.” A tér komplex funkciót old meg; egyfelől mint pufferzóna az egyéni és csoportmunkák számára biztosít elkülönülési lehetőséget, másrészt multifunkcionális kialakításával többféle bútorozási elrendezést tesz lehetővé.