A harmincas évek ipari műhelytereiből a kor színházművészeti alkotóterei. Az átlátható kialakítás, a terek egyszerűsége, a traktusok arányai könnyen fogadták be a színházi műhelytereket és a hozzájuk tartozó adminisztratív funkciót. A szintenkénti tagolás racionális: a földszinten a színházi bemutatóknak helyet adó vendégforgalmi terek, az első emeleten a szervezés adminisztratív terei, a másodikon pedig a gyakorlótermek kaptak helyet.